Egyéjszakás kalandból szerelem. 1. - Rész

Hát meg is hoztam az első részt.:) Mivel én már nagyon izgatott vagyok, hogy hogyan sikerült, ezért nem is fecsegek tovább.:) 
Remélem tetszeni fog.!<33

A nevem Ella Peterson, de mindenki csak Lalának hív. 23 éves vagyok.  Nem járok egyetemre és a szüleimmel lakom. Sokan kérdezték, hogy miért nem költözöm már el.  Egyszerű. Mert így érzem jól magam. Nem érzem azt, hogy készen állnék az önállóságra.  Csak élvezem az életem és sodródok az árral. Van egy iszonyatosan idegesítő  10 éves öcsém, Nathen.  Ő a napjai nagy részét az én cseszegetésemmel tölti.  Én napjaim nagy részét legjobb barátnőmmel, Teddyvel töltöm. 
Nagyon hülyék vagyunk, ha mi ketten együtt vagyunk. Nem normálisak...(XDDD) 
Minden hülyeségben és baromságban benne vagyunk.  De miért is ne? Fiatalok vagyunk. Az élet minden percét ki akarjuk élvezni. 

- Ha valaki felajánlana, egy egyéjszakás  kalandot, benne lennél? - kérdezte Teddy miközben sétáltunk a parkban.
- Attól függ. Ha helyes, akkor simán. - nevettem.
- És ha ocsmány? - álltunk meg.
- Akkor nem hiszem.  
-  És ha most valaki megkérdezne? - húzta fel vigyorogva szemöldökét. 
-  Nem tudom. Miért? 
- Csak érdekelt. De ha már itt járunk, a hátad mögött ül két helyes srác és igencsak minket bámulnak. - biccentett fejével hátam mögé.
- Ezzel, most mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem miközben hátranéztem. Huuuuh basszus tényleg helyesek.  Viszont a bal oldali mindent visz. 
Szőkésbarna haja felzselézve, baseball sapka a fején, fekete ülepes nadrág, fekete supra cipő (ha jól látom), sötétlila póló. Jól áll neki a lila. 
- Lala! Itt vagy? - integetett szemem előtt Teddy. 
- Igen itt. Csak egy kicsit szemügyre vettem a srácokat.  Na de most komolyan, mire akarsz kilyukadni? 
- Majd meglátod ha kilyukadtam. - indult el a két fiú felé. 
Csak értetlenül  néztem egyre  csak távolodó barátnőmet, majd utána mentem. 

- Jól gondolom, hogy most akarod beszerezni az "áldozatodat"? - néztem rá értetlenül. Igen nálunk ez néha így megy.  Most mondhatjátok ránk, hogy kurvák és ribancok vagyunk, de nem érdekel.  Ez a mi életünk és nem érdekel mások véleménye.  De legalább nem minden éjszaka más pasival vagyunk együtt. 
 - De még milyen jól! Benne vagy? - nézett rám. Ahhhhj de sokszor fogom én ezt megbánni! 
- Benne! - sóhajtottam - A bal oldali az enyém.
- Tiéd. - kacsintott.


Visszafordultunk és mentünk.   Most az egyszer nem kellett volna belemennem. Nagyon nagyon megfogom bánni ezt az egészet.  Ahhj mindegy.  Én akartam a bajt, akkor el is viszem. 


- Sziasztok fiúk! Leülhetünk? - kérdeztem, mikor odaértünk. Egymásra néztek, majd visszafordultak.  Alaposan végigmértek.
- Persze! - szólt az én kiszemeltem - De nem a padra! - rántott ölébe karomnál fogva. 
- Nekem így is jó! - dőltem neki hátammal mellkasának. 
- Ezt már szeretem. - tette kezét combomra. 


10 perc után Teddy és Fredo /de nem biztos, mert nagyon nem figyeltem a nevére/  mondhatjuk úgy is, hogy összeismerkedtek.   


- Végre elárulod a neved? - kérdezte Justin. Igen neki tuti ez a neve.
- Miért? Kapok érte velemit? - öleltem át egyik karommal nyakát. 
- Talán. - fordított magával szembe.
- Igen? És? Mi az? 
- Tudni akarod? - közeledett felém.
- De még mennyire! - simítottam meg szabad kezemmel arcát, majd megcsókolt.
Elsőre egy hosszú szájra puszinak tűnt, de aztán lassan elkezdte ajkait mozgatni enyémeken. Viszonoztam tettét.  Lassú, gyengéd és csodálatos volt.  Kit áltatok? Valami fantasztikus volt! Ez a gyerek baromi jól csókol.  Életem legjobb csókja volt. 
Mielőtt a dolgok elfajultak volna, elváltunk egymástól és felálltunk. 

- Szerintem mi leléptünk! - szólalt meg Justin.
- Jó szórakozást! - szólt vissza Fredo.
- Az meglesz! - kacsintott Justin.
- Hé Lala! Holnap hívj! - nézett rám Teddy.
- Aha! Szóval Lala a neved! - kapta tekintetét rám J.
- Igazából Ella, de mindenki Lalának hív. 
- Akkor Lala? Mehetünk? - fogta meg kezemet. Bólintottam és elindultunk. 

Konkrétan már futottunk, annyira siettünk, de nem is bánom. Amit nem értettem az az volt, hogy miért egy szállodába jöttünk. De most ez a legkisebb gondom. 
Justin már nagyon be lehetett indulva mert már a liftben nekem esett.  
Ahogy kinyílt az ajtó, futva kerestük meg a szobát és rontottunk be. 



Amikor felkeltem, Justin már nem volt mellettem. Huuuu bassza meg....hihetetlen egy éjszakám volt! Ezt sosem fogom elfelejteni. Van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára találkoztam ezzel a gyerekkel. 
Kikeltem az ágyból, felöltöztem és kimentem a szobából. 
Justin egy száll alsóban feküdt a kanapén. Az a test! Wááow!  

- Khööm..én azt hiszem megyek is. - álltam meg előtte.
- Oké. - ült fel -  Ja és fantasztikus éjszaka volt! - vigyorgott.
- Igen az volt! - nevettem - Hát, remélem még látjuk egymást. - indultam el.
- Azt én is! 
- Szia Justin! - fordultam vissza.
- Szia Lala! - intette kezével, majd visszadőlt a kanapéra. 


- Hali csajos! Na mi a helyzet? - vette fel Teddy a telefont. 
- Ahh ne is mond! Most megyek éppen haza. - sóhajtottam.
- És milyen volt éjszaka? -kérdezte barátnőm izgatottan.
- Fantasztikus! Életem legjobb éjszakája volt!
- Azért ne éld bele magad! Múltkor is ezt mondtad.  
- Oké, de ezt most komolyan is gondoltam. Nálatok mi volt? - érdeklődtem.
-  Khööm inkább nem részletezném. Legyen elég annyi, hogy ez a gyerek egy Isten!
-  Hát, Justin sem volt különb! Na de viszont most leteszem, mert hazaértem.
- Oké oké szia és ne feledd, hogy Rockynál aludtunk!
- Jó jó nem felejtem el! - tettem le. Rocky a mi "falazóemberünk" ahogy mi hívjuk. Ha ilyen éjszaka van, akkor mindig azt mondjuk anyuéknak, hogy Rockynál aludtunk.

- Megjöttem! - kiabáltam.
- Szia kislányom! Merre voltál az éjszaka? - érdeklődött apám.
- Rockynál aludtam.
-  Mostanában sokat alszol nála.   Ilyen jóban lettetek? Teddyvel találkozol még egyáltalán? - apa nagyon bírja Teddyt.
- Igen egész jóban vagyunk és Teddy is mindig  ott van. 
- Jól van csak féltem, hogy elhanyagolod. 
- Apa nem kell bele avatkozni  jó? Mindegy. Anya hol van? - kérdeztem.
- Elment a boltba.
- Oké. - mondtam és felrohantam a szobámba.

- Nathen! Mi a francot keresel a szobámba? - kiabáltam, amikor megláttam öcsémet a szobámban, a szekrényemben kutakodni. 
- Ezt! - húzta elő telefontöltőjét. 
- Mit keresett az nálam? - dobtam le cuccomat.
- Mit tudom én! - indult el kifelé - Ja és anya üzeni, hogy pakolj be, mert reggel indulunk!
- Hova? - kérdeztem.
- Nyaralni te nagyon okos! Már  3 hete meg van beszélve! 
- És hova is megyünk?
- Valami Horvátországba. - rántott vállat és kiment.  Szuper, szóval megyünk a tenger másik felére.  Ha elfelejtettem volna mondani, Olaszországban élünk. Ezért nem is értem minek megyünk nyaralni, mert itt van a tenger a házunktól kb. 100 méterre.  Igaz 23 évesen itthon is maradhatnék, de én inkább elmegyek velük. Végül is kell, egy kis kikapcsolódás. 

- Bepakoltál? - nyitott be anya. 
- Neked is szia! És most  kezdem.
- Ne haragudj szívem, csak kicsit szétszórt vagyok. Még egy csomó dolgot el kell intéznem. 
- Jól van értem semmi baj.
- Reggel indulunk. Mondtam már, hogy jön velünk a munkatársam a felesége és a gyerekük?
- Nem. Ezt elfelejtetted.  -  fontam össze karjaimat mellkasomon. Nem akarok másokkal nyaralni! 
- Hát akkor meglepetés! És a fiúk csak 1 évvel fiatalabb nálad, szóval jól ellesztek. - ment ki.  Hurráá még jobb!


Estére végeztem is a pakolással. 
Gyors megfürödtem és már mentem is aludni.